A farkasok

Farkasalma

A legtöbbjük kúszónövény, de előfordulnak közöttük cserjék és lágyszárúak is. Egyszerű, váltakozó állású leveleik szív alakúak, nyelesek, ép szélűek. A virágok a levelek hónaljában nyílnak egyesével, vagy többesével. A párta zigomorf, a szirmok összenőttek, alul felfúvódottak, feljebb szűk csövet formálnak, majd fajonként változó méretű és színű nyelvszerű lebenyben végződnek. A porzószálak egymással és a bibével is összenőttek. A magház alsó állású, 4-6 rekeszű.

Farkas kutyatej

A farkas kutyatej 20–50 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Kopasz, sűrűn leveles szára földalatti, elfásodó gyöktörzsből hajt ki. A talajszinten dúsan, bokrosan elágazhat, de afölött egyenesen felálló. Egészen keskeny, szálas, puha, kékeszöld levelei a száron ülnek, szélük ép és kicsit visszahajló. Hosszuk 10–30 mm, szélességük 1–3 mm, végük tompa vagy kihegyezett. A növény sérülésre fehér tejnedvet ereszt, amely bőrirritációt okozhat

Farkasboroszlán

Közepes termetű (30–150 centiméter magas), ritkás ágú, lombhullató cserje. Ágai vesszőszerűek és igen hajlékonyak. A fiatal hajtások kérge sárgásbarna, finoman, bozontosan szőrös. Az ágak végén csomókba tömörült, fordított lándzsa alakú levelek 3-8 centiméter hosszúak és 1-2,5 centiméter szélesek, ülők, ép szélűek. Válluk ék alakba keskenyedik, színük felül élénk, de fénytelen zöld, fonákjuk szürkészöld.

Az erős illatú, bíbor, rózsaszínű vagy kárminpiros (ritkán fehér) virágai kettesével-hármasával az ágak felső részén, az előző évi lehullott lomblevelek hónaljában nyílnak. Az oldalra néző, kocsány nélküli virágcsomók megszakítás nélküli, füzérszerű virágzattá rendeződnek. A hosszú csövű, 4 cimpájú virágtakaró kizárólag sziromszerű csészelevelekből áll, a valódi sziromlevelek hiányoznak. A méhek számára a farkasboroszlán erősen illatozó virágai kora tavasszal az első, szívesen látott táplálékforrást nyújtják.

A borsó nagyságú, fénylő korallvörös álbogyótermések csoportosan ülnek a levélüstök alatt. A termés és a kéreg erősen mérgező alkaloidokat, diterpén-észtereket (mezerint és dafnint), továbbá flavonoidokat tartalmaz, a szájüregben és a torokban égető és kaparó érzést okoz. A madarak, különösen a billegetők és a rigók szívesen eszik a terméseket, így segítve a növény terjedését.

Farkastinóru

Kalapja általában 5-10-(14) cm átmérőjű, de akár a 20 cm-t is elérheti, nagyon domború, később lapos, nagyon kemény, húsos széle aláhajló, a trámán túlnő, berepedezhet, felszíne bársonyos, bőrszerű, színe agyagszínű barna, szürkés világosbarna.

Termőrétege vékony, sárga, majd olív, sértésre kékül vagy zöldeskékül, szűk pórusú, felkanyarodó.

Tönkje 6–8 cm hosszú, 2–5 cm széles, vaskos, néha már kezdettől fogva hengeres vagy hordó alakú, nagyon kemény, merev, csúcson sárga, lefelé kárminvörös árnyalatúvá válik, vörös apró szemű hálózatos, sokszor teljesen vörös. A vöröses hálózatok nem mindig állandóak.

Húsa merev, sárgásfehér, kemény, nyomásra erősen kékül, csövek fölött és tönk bázisában pirosodik, íze keserű, szag nem jellemző.

Intenzív keserű íze miatt fogyasztásra alkalmatlan. Nem halálosan mérgező gomba. "(Magyarországon mérgezőként tartják számon!)"

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat